2017. április 9., vasárnap

Hanák Kolos Teljesítménytúra - 2017.04.08.

Hanák Kolos teljesítménytúra... a pályán jártam már, de nem úgy, hogy konkrétan ideneveztem volna. A Mátrabérc TT résztávjáról van szó, ami Kékestetőről indul. Idén még csak lábon jutottam fel az ország csúcsára... ez ma megtört. Nem terveztem, hogy eljövök, de hagytam magam rábeszélni. Mondjuk úgy, hogy nem volt nehéz. Óra szerint a táv kicsit több, mint 35 km és bő 1300 m szint.

Kékestető (rajtózóna) - háttérben halványan látszódik a Tátra
Hajnal és reggel határán jár az óra. Kicsit álmosan várom a kocsit a buszmegállóban. Valamin elmélázok, aztán meglátom a fuvarom. Kényelmesen megérkezünk Kékesre. Vakarózás, hogy mit vegyek fel. Kicsit hideg van és fúj a szél. Nem baj. A múltkor is hamar kellett vetkőzni. Széldzsekit azért viszek. Aztán egyszer csak elindulok és még kicsit eltökölök az itiner elpakolásával. A Hanák Kolos azon ritka túrák közé tartozik, ahol lefelé kezdünk. Kékesről mondjuk nehéz lenne felfelé kezdeni. Laza lejtő, majd rögtön egy kemény és technikás "lefelé" Sombokornál, ami még a friss lábaknak sem könnyű. Alkalmazom a fától-fáig taktikát, de még így is egyszer majdnem elcsúszok a kavicsokon. Óvatosabbra veszem, mert kb. 100 m van az aljig és azt nem összetörve magamat szeretném elérni. Itt nagy sebességgel halad el mellettem egy sporttárs... hmmm.... tényleg nem volt semmi. Hamar elérem a Vörösmarty turistaházat, hogy aztán egy lapos szakaszt követően nekivágjak a Csór-hegynek (1. EP). Klassz emelkedő, sikerül majdnem megfutni, de inkább nem jampizok és a végét gyalog teszem meg. A fejpántot le is húztam a nyakamba, mert már olyan volt, mintha dunsztban lenne a fejem. A korai rajt miatt hamar egyedül maradtam és olyan érzésem volt, mintha csak magamtól találtam volna ki, hogy ma itt futok. Ezt a víziót csak a csokiosztogató gyerekek törték meg. Addigra lőttem pár képet az elhagyott Kékesről és a távoli Tátráról. Az újabb emelkedőn lassan haladtam felfelé. Ráéreztem hamar a ritmusára és inkább visszalassultam már annyira, hogy gyalogolnom illett volna, de nem szökött a pulzus, ezért én sem változtattam és szép lassan elértem Galya-tetőt (2. EP). Jó volt végignézni a tájon, ahogy újra kizöldül minden. Kicsi zselé, kicsit több víz és innentől aztán pörögtek a km-ek, persze köszönhető volt ez a pálya lejtésének. Nem durván adta, csak annyira, hogy érezzem, milyen király vagyok, mert a pulzushoz képest tiszta száguldás az egész. Hamar elértem Mátraszentlászlót, ami ugyan nem ellenőrző pont, teát viszont osztogattak... kihagytam.

Kékestető az adótoronnyal - előtte a kispukli, Csór-hegy
Kicsit hullámzott a pálya, majd csekk Vörös-kő kilátónál (3. EP). Meglepően jól éreztem magam, fáradtság még nem nagyon volt. Elvoltam a gondolataimmal, néztem a panorámát, ahol tudtam, kerülve az orra bukást. A gerincre kiérve néha jól megfújt a szél, ami hűtés szempontjából éppen jólesett. Néha meg nem. Ágasvárig nem történt semmi. Örültem, hogy az a cipő, ami télen széttörte, meggyötörte a lábamat, most jó volt! Teljesen. Ehhez annyi kellett, hogy a gyári betétet kidobjam belőle és régebbi, elkopott cipő még épp betétjét tegyem bele. Most jól muzsikált. Nem nyomott, nem dörzsölt! Marad a háznál! Az örömködés közepette elém tornyosult az ágasvári emelkedő... na itt már gyalogoltam. Jó kis sziklás mászóka... nem túl sietős szakasz. Szép meredek, tetején a 4. EP-vel. A lejtő az ellenőrzőpont  után hasonló, mint Sombokornál. Sziklás, tele laza kővel és gyökkettővelhaladással. Egy sporttárs bizonytalankodott, hogy merre az arra. Hirtelen bajban voltam a válasszal, majd az órán megnéztük a helyes irányt. Néha bajos megkülönböztetni, hogy melyik a helyes út, mert azért nem nagyít akkorát az óra, hogy egy amőbát láthassak rajta. A turistaháznál gyerekek integettek és nyújtottak felém egy almát. Nyilván elfogadtam és elmagyaráztam a kisfiúnak, hogyan tudja berakni a mellényem hátsó rekeszébe.

Még egy Tátrás kép
Gyorsan és ügyesen megoldotta, én meg megköszöntem. Felüdülés volt leérni, majd a Csörgő-patak mentén futni. Itt még volt egy kicsi sár is... rendesen fura volt. Enyhén lejt, lehet tempózni és nagy lendülettel megérkezni Mátrakeresztesre (5. EP). Tavaly a hosszútávon indultam és gyakorlatilag lépni nem lehetett. Most meg... majdnem ördögszekerek gurultak az úton. Gyorsan felszívtam magamba a maradék folyadékot és víz híján valami lónyálat töltettem a pakkba. Nem akartam a vízszerzéssel időzni, gondoltam ha már felérek a Múzslára, onnan begurulok a célba. Ettem egy sajtot és egy zselét és jött az utolsó hegy egyben 400 m szinttel majdnem 5 km távon, amit futás-gyaloglás kombóval sikerült összehozni. Hááát ekkorra már lefáradtam rendesen, de még a Múzsla teteje picit arrébb volt. Megpillantottam egy sporttársat, aki még Csór-hegynél ment el úgy mellettem, hogy csak lestem. "Felkapaszkodtam a hátán", gyakorlatilag adott egy kis motivációt, hogy összekapjam magam. Múzsla-tető (6. EP). Kicsit ki voltam, mint a kutya. A nagy lendületességben nem frissítettem eleget... aztán a lendület kicsit alább hagyott. Még jó, hogy nincs már több emelkedés, mert néha olyan volt, mintha valaki vissza akarna rántani. A célig már csak lejtő. De ez most nehézkes volt. Megint lazaköves, sziklás. Majd enyhébb lejtő és a vége a patakig maga a merő trógerság. Itt belerúgtam egy kőbe és anyáztam egy sort. Nem bántam, hogy elértem a patakot, mert az átkelést követően a faluig vezető út ahhoz képest már bársonyszőnyeg volt. Érkezés a célba. Ilyen kihaltnak sem láttam még ezt a sulit. A célban még beszélgettem sporttársakkal, majd ettem egy jó töltött káposztát.

Konklúzió: jó volt minden. Na jó, nem minden, mert a frissítést kicsit  elcsesztem. Mátrakeresztesig a legnagyobb jóindulattal sem mondható, hogy sok szénhidrátot vittem volna be. Összességében élveztem az egészet. Tetszett, hogy sok olyan emelkedőt sikerült megfutni részben vagy egészben, amit nem nagyon gondoltam volna. Úgy érzem, hogy sikerült majdnem max.-ra kifutni magam és 3 óra 44 perc alatt beérni. Köszönet a szervezőknek.

4 megjegyzés:

  1. Kék felsőben futottál? Ha igen, többször láttalak (Csór-hegy alja, Galya, Mkeresztes), erős voltál, jól haladtál. A végén Ispit és Nagy Pistát "gyűjthetted" be, szép skalpok.:) Mondjuk Pityu kb 100 gr szénhidráttal próbálta megoldani a 'bércet, a végén lement gombászósba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nem voltam. Rajtam azt hiszem fekete felső volt. :)

      Törlés