Ez a történet ott kezdődik, hogy A közösségi oldalon feltűnt ez az esemény! Maga a sorozat nem volt ismeretlen, mert tavasszal már jártam a Terepfutás.hu által szervezett Inov8 Vértes Fm-en, ami nagyon tetszett, így gondoltam, hogy csalódás nem érhet. Ami még fő szempont volt, hogy miskolciként ezt nem hagyhattam ki és beneveztem az L-es távra, ami 31,5 km-t és kb. 970 m szintet ígért!
 |
| (a reggeli panoráma otthonról) |
Egy hosszú munkahetet magam mögött tudva utaztunk kollégámmal Miskolcra szombat este, aki szintén indult a versenyen, így elkerültük a korán kelést. Reggel kb. 6:00-kor csörgött az ébresztő és nem volt sok kedvem felkelni... Folyton visszahúzott az ágy, így engedtem kicsit a csábításnak! Röviddel később már szürcsöltem a kávét, majd kinéztem a teraszra, vajon milyen az idő! Nem volt épp barátságos! Tekintve, hogy szinte egész héten esett az eső, nem lepett meg a látvány, maradt tehát a remény, hogy látunk valamit a napsütésből! A lényegen épp nem változtatott, mert ennyitől nem ijedünk meg. 7 óra körül megejtettem egy bőséges reggelit, majd egy kis készülődést és vakarózást követően, 8 óra körül kényelmes indulás Bükkszentkeresztre, az Ifjúság táborba. Út közben egyre tisztult az idő. Ahogy haladtunk a hegyek felé, néhol eléggé alacsonyan voltak a felhők, beereszkedve Diósgyőr fölé. Magamban örültem, hogy akkor csak elkerüljük az esőt, mert az időjárás jelentésre nem igazán lehetett adni.
 |
| (a helyszín és a rajtzóna) |
9 órakor rajtcsomag átvétel, majd egy kis molyolás, melegítés és irány a startvonal! 10-kor lőttünk ki! Az első meredeket megtámadtam rendesen, be is csipogott az órám, figyelmeztetve, hogy elértem az általam beállított max. pulzusszámot. Picit vissza is vettem, mert akartam elpukkanni már az elején! Kerestem egy nekem megfelelő ritmust, amiben megfelelőnek éreztem a tempóm és vissza tudtam ejteni kicsit a pulzusom. Az ezután következő lejtős részt megfutottam becsülettel, ám nagyon kellett figyelni a nyirkos levelek alatt megbújó kövekre, mert egy óvatlan lépés és minimum egy boka mínusz. Az első 8 km gyorsan eltelt. Volt benne dagonya, sikerült is egyszer elmerülni, majd jött az 1. EP Kisgyőr! Csipogás a dugókával, frissítés és irány tovább. A következő km-ek a komfortzóna határán teltek. A 10. km körül egy tisztásra értünk, ahol is egy villanypásztoron kellett átmászni... ez is megvan... a területen tehenek néztek értetlenül, hová szalad ez a sok kis színes valami! Figyeltem, hogy a tipikus "alvázvédelmet" kikerüljem, majd a tisztás végén megint egy villanypásztor és be az erdőbe. Az első energiazselét 15 km körül vágtam be... kezdtem érezni, hogy szükség van rá, mivel a reggeli már rég volt. Az előzetes terveim szerint nem vittem volna magammal vizet és csak a frissítőpontokon iszok, de ez a rajtnál elvetettem és mégis csak vettem magamhoz. Utólag jó ötletnek bizonyult, mert a hűvös idő ellenére úgy érzetem, hogy sok vizet veszítek. 19 km körül jött a 2. EP! Itt csak csekkoltam, a frissítést nem használtam ki, hanem haladtam tovább. Műútról be az ösvényre, onnan pedig egy jobbost csapva jött egy frankó lefelé a Hór-völgy irányába. Ismét köves, leveles - technikás - szakasz, fűszerezve egy-két bedőlt fával. Együtt haladtam egy sráccal és azt mondta átugrálva a bedőlt fákat, hogy ez olyan, mintha brutálfutáson lennénk. Ezen jót derültem, majd hamarosan elértük a balról csatlakozó piros jelzést, elhagyva a kéket. Ezt megünnepeltem még egy zselével. A pulzusom folyamatosan figyelemmel kísértem... érzetem, hogy fáradok, amit annak tudtam be, hogy érzésem szerint kicsit elfutottam az elejét.
 |
| (Hór völgy és Hollóstető között - forrás: Terepfutás.hu) |
Ezt a szakaszt Hollóstetőig nagyon ismerem... több alkalommal jártam már erre és számítottam arra, hogy a völgytől a bükkszentkereszti elágazásig sunyi kis emelkedő lesz km-eken át. Ennek megfelelően nem is kapkodtam, ízirájderre váltottam és csak arra figyeltem, hogy egyenletesen haladjak. A kereplő távoli hangja arra utalt, hogy itt vagyok a 3. EP-nél... csipogás és kocogás tovább. Az elágazásnál bekapcsolódott balról a sárga jelzés... haladás pár száz méteren át a műúton, majd egy balost követően rá egy szekérútra. Innen megint bevisz az út az erdőbe, ahol nagyon kellett figyelni, mert tudtam, hogy erről az ösvényről jobbra fog kanyarodni a sárga(köves) jelzés, be a sűrű fenyvesbe. A szalagozás végig klassz volt, nem kellett gondolkodni, hogy merre van az arra és ez itt sem volt másképp. Jött még egy-két kisebb emelkedő, majd érkezés vissza Bükkszentkeresztre! A település egyik utcáján még végig kellett haladni az ifitáborig. Itt volt egy szakasz, ami közös volt a rajttal, amire már egyfajta hosszú célegyenesként gondoltam. Leereszkedtem az utolsó meredeken, majd hajráztam egészen a célkapuig. Dugóka csekkolva, az idő 3 óra 2 perc körül lett, ezzel megszereztem a 6. helyet.
 |
| (a célban) |
Konklúzió: Összességében nagyon elégedett voltam a magammal, mert 3 óra körüli célidőt terveztem és ezt sikerült is tartani. Végig jó hangulatban voltam, sehol nem ért holtpont. A végére nagyon elfáradtam, de ez már csak ilyen. A verseny és a szervezés is tökéletes volt, mint ahogy a pálya szalagozása is... egy pillanatig sem kellett gondolkodni, hogy merre kell haladni. Köszönet a szervezőknek, hogy elhozták ezt a rendezvényt a Bükkbe is. Ha lesz jövőre is, mindenképpen el fogok jönni. Ilyenkor páratlanul szép a Bükk és pazar látványt nyújt minden km-en.
