Hoztam egy cipőtesztet, egy nem túl ismert márka darabjáról, amit Fehérvári Attilától kaptam azzal, hogy nyúzzam, nyüstöljem és legfőképp ne kíméljem, mert kíváncsi lenne a véleményemre. Kezdetben ódzkodtam a dologtól, mert híve vagyok a „bevált dolgon ne változtass” elvnek, de… végül is mit veszíthetek? (Semmit!) Vágjunk bele!
Az első használat előtt |
A Hot Potato márka számomra nem volt igazán ismert, sőt! Tavasszal, az Istrián láttam először Attila lábán, aki abban futotta a 110 km-es távot és jókat mondott róla. A cipő nem szakadt szét, nem gyötörte el a lábát. Én kicsit szkeptikus voltam, mert hát sosem hallottam róla. Egyébként a márka 2008 óta létezik és inkább a belső – kínai – piacon vannak jelen.
Hátsónézetből: a felsőrészbe integrált nyelv és a merevített sarok rész |
A cipővel való első kontaktkor rögtön egy régebbi csukámra emlékeztetett, amelyiknek hasonlóan agresszív kialakítású volt a talpfelülete. A felső rész viszont a régi cipőmnek erősebb volt.Attival előzetesen egyeztettünk a mérettel kapcsolatban és belementem az általa javasolt méretbe, bár amikor felvettem a cipőt kicsit nagy volt, de nem olyan zavaróan, hogy kicseréljük. A lábujjaim örültek a döntésnek, ugyanis nekem a nagyujjaimon sajna sosem épek a körmeim, pedig bőven van hely a lábujjhegy és a cipő eleje között.
Ebben a tekintetben inkább nyáron tudnék nyilatkozni, amikor az izzadság miatt kicsit csúszkál a lábam, hiába kötöm meg rendesen. Egy indikátor talán mégis akad, mégpedig az év első havas futásakor direkt kerestem az elsüppedős részeket, hogy ázzon meg a cipő kívül belül és hát nem ütötte meg az ujjaim.
A talp mintázata segít megelőzi az előre- vagy visszacsúszást |
Szárazabb körülmények között |
Szóval! Amikor beleléptem a cipőbe, elsőre kicsit keménynek úgymond „fapadosnak” tűnt, gondoltam akkor ezt a csillapítás sínyli meg. Viszont a köves-kavicsos lejtőkön, ahol képes megvágni az „dózer” a cipő talpát, ez a keménység épp jól jött, mert emiatt eddig nem volt meg vele az az érzés, mintha legóra léptem volna. Amúgy a futófelület egyetlen darab anyag, tehát nem apróbb darabokból áll. Nekem ez tetszik, hiszen nem egy cipővel jártam úgy, hogy lejtmenetekkor kavics ment a cipő talpának felkéredzkedő felületdarabja alá, bökve ezzel a talpam. Továbbá a kis háromszögek is csúszást minimalizálják, amivel nyilván nem a spanyolviaszt találták fel, de mindenképpen plusz pont. A talp keménységéhez képest a csillapítás nem rossz, eddig 3-szor futottam benne 4 órás edzést (ezekben egyenként 30+ km és 2000+ m szint volt), nem gyötörte el a lábam és meglepő módon nem csapott szét. Aki ismeri a Budai Trail „S” távját, abban is a Nagy-Kopaszra vezető emelkedőt, ott lefelé adtam a cipőnek a négyórás edzések alkalmával, ami 10-12 lejtmenetet jelent. A lejtő első fele kellően meredek és kavicsos, persze nem egy János-hegyi libegő alatti lejtő. Figyelős ugyan, de azért lehet rajta haladni… és persze csúszni. Egyébként száraz talajon rendkívül jól fog lefelé-felefelé egyaránt.
A hó a tesztelés miatt épp jókor jött |
Amúgy a cipőt nem vágtam ketté, mint ahogy azt a Runrepeat.com-on csinálják, nem tehetem meg, de ha nyugdíjazom, szerintem belenézek, mit rejt a talp.
Sarazás |
Hja, a talpbetét! Azon nincs semmi különös, ha nem lenne rányomva a logó, akkor nem mondanám meg, hogy ez ebben volt. Mármint nem gagyi, kb. olyan, mint a nagy márkákban lévők. A sarokrész kívülről merevített.
A cipőről egy-két adat a magyarnyelvű weboldalról: a talp vastagsága
sarok résznél: 50 mm, Drop: 7 mm, súlya: 247g (41-es méret).
Én 4 hete használom folyamatosan és 400+ km, kb. 25000 m szint után sem szakadt még a felső része, a talpa persze kopott, mert otthonról, mire terepre érek és vissza, edzésenként bő 5 km aszfaltot is kap. Érdekes lenne magashegyen is kipróbálni, a Juliai-Alpokban (pl. Triglav Trailen) szerintem klasszul lehetne használni.
Megjegyzem ez a teszt teljesen az én véleményemen alapul, senki sem kérte, hogy ez vagy az legyen vagy ne legyen benne. Nincs üzleti érdekem benne, nem kapok jutalékot. Amióta futok, 35-40 pár cipőt koptattam el, nekem talán 2-3 volt, ami nem volt jó választás. Köszi, hogy elolvastad! J
Pro:
- Eddig nem érzem, hogy nyúlna a felsőrész anyaga és nem vált le a talpa.
- Stabil talajfogás, technikás talajon is nagyon jól kapaszkodik.
- Összességében nem gagyik az anyagok, nem az a kíniaipiacos minőség
- Ha a következő 400 km-re is így tartja a magát akkor ár/értékarányban egy jó opció lehet, aki nyitott az újra és nem akar vagyonokat kifizetni egy cipőre.
Kontra:
- Nekem belül már kiszakadt az anyag a sarokrésznél, bár ez minden cipőmnél fennálló probléma
- Ebből a típusból csak kétféle szín van (mondjuk nálam ez kevésbé szempont).
A te cipőd lehet:
- ha nem zavar a zoknis kialakítás, vagy ha nem zavar, ha sokat mész technikás utakon.
Nem a te cipőd:
- ha nem szereted a keményebb anyagból készült talpú cipőket
- ha nálad a könnyebb cipő a favorit
- ha nagyon keskeny a lábad
És akkor a cipőről készült képek kb. "féltávnál"... azaz 400 km-nél (és 25000 méternyi szintemelkedésnél)! Jöjjön a "B" oldal"!
Tehát a 0 km-es cipő | |
400 km után, picit azért megpucoltam (fényviszonyokra kevés hatásom volt) |
A talprész nem túlzottan kopott, pedig aszfalton is jártam vele |
A sarka lett kicsit viseltesebb, de még bőven jó |