Előzmények - 2015.08.30.

Futóéletem kezdete 2013. nyarára datálódik. Abban az évben, már második alkalommal vettem részt az Ultrabalatonon. A 2012-es részvétel után nem éreztem kellő motivációt az iránt, hogy futnom kellene. Majd eljött a következő év. Mint nagyon sok futó én is alábecsültem a felkészülést erre a versenyre, amire már a magyarországi futóversenyek „woodstockja” jelzőt is hallottam. A második UB-m után mégis jött egy isteni sugallat, hogy cipőt kellene húzni és indulás futni.  Semmit nem tudtam a futásról. Úgy voltam vele, mint a fotelforradalmárok, hogy futni minden hülye tud. Na kérem szépen ez nem így van. Sok szakirodalmat olvastam, tapasztalatot olvastam és azóta én is sokat tapasztaltam.

Jött az ihlet, hogy mi lenne, ha beneveznék életem első félmaratonjára. Akkor és ott jó ötletnek tűnt, de utólag azt mondom, hogy egy félévet nyugodtan várhattam volna vele. Hogy mi az indok? A FOKOZATOSSÁG. Én is, mint sok futó, beleestem abba a hibába, hogy nem voltam elég türelmes. A szervezet ugyanis nem alkalmazkodik öles léptekkel a gondolatainkhoz. Így az izmokon kívül  – amelyeknek szenvedéseit izomláz formájában érezzük  – egy sor szervünknek (légzőrendszer, keringés, szív, ízületek) alkalmazkodni kell a megterheléshez. Mire észbe kapott a szervezetem, hogy valójában mit is művel vele az elmém, már ott is álltam életem első félmaratonjának rajtjánál. Maradjunk annyiban, hogy 15 km-ig bírtam futni, majd futás-séta-futás kombóval célba érkeztem. Következő „baklövésem” a 2013-as Spar Maraton. Itt is amivel büszkélkedhetek, az a teljesítés. Sokat olvastam, hogy mit és hogyan kell(ene) csinálni, de nem nagyon hallgattam senkire és semmire. Ezt követően döntöttem amellett, hogy tartok egyfajta fokozatosságot. Nagy szerencsém, hogy elkerült mindenfajta sérülés ebben az időszakban. Akkoriban fogalmam sem volt, hogy minek tettem ki magam. Ha most újrakezdeném az első szempont a FOKOZATOSSÁG lenne. Innentől kezdve pedig odafigyeltem arra, hogy mit és hogyan csinálok, gyűjtöttem a kilométereket és jól meggondoltam, hogy érzem-e a felkészültséget egy adott versenyre. Két év után kijelenthetem, hogy még mindig sérülésmentes vagyok, köszönhetően az óvatosságnak. A maratoni távot csak ritkán léptem túl, így inkább az választottam, hogy beleerősödöm ebbe a távba. Azóta hét maratoni távon vagyok túl, melyből öt volt hivatalos, a többit pedig a felkészüléseim során futottam. Ultratávra egy alkalommal került sor 50 km formájában. Terepen az utóbbi időben 70 km volt a leghosszabb teljesített távom két alkalommal. Ezekből az egyik egy befejezett rendezvény, a másik pedig egy feladott verseny egy banális hiba miatt.

A nyár közepéig nem terveztem ultratávokat, de egy invitálás miatt úgy döntöttem, hogy megpróbálok felkészülni az adott kihívásra.

UB 2013 - itt kezdődött minden